Azonnal a fenékvizszivattyú után nyúltam és elkezdtem szivattyúzni. Szerencsémre csak egy kevés olajos trutyi jött, aztán az is megszűnt. Fáradtan ültünk a bociba és egy alkalmas helyen partfalra kötöttünk. A város bár szép, de ez most engem nem izgatott. Végignéztünk egy esküvőt, mely éppen befejeződött a tér sarkán álló templomban. Egy automatából pénzt vettünk fel, ittunk egy hideg sört és, mert a szembeni oldalon láttunk befelé jövet egy benzinkutat, ugy döntöttem, hogy még ma megtankolunk és holnap reggel indulunk tovább. A tankolóhelyre menet ismét zátonyon landoltam, de ez iszap volt szerencsére. At ott lévő munkások traktorral lehúztak, és miután elmondták, hogy benzin nincs, készséggel megmutatták az irányt, ahol nem fogok felülni.

Nem merm leirni, hogy miket mondtam ekkor, és hogy abban a pillanatban mi volt a véleményem az olaszokról. Mindenesetre, mert a szél is elcsitult, azonnal indultunk az innen 25 km-re fekvő VISCEGLIE felé.

A marinába érv a kikötőlegények egy kissé félrevezettek, és látva a megviselt tekintetemet hallva a szitkozódásaimat, igen udvariasak lettek. A bejelentkezéskor adtak két csokoládét, megtankolták az üres benzines edényeimet, a Katit felsegitették a hajóra. Minden mozdulatunkat figyelték, hogy jóvá tegyék a hibájukat. Már. már kellemetlen volt a jelenlétük. Olaszországban ilyen még nem tapasztaltam!

Aug 3-án irány Vieste az utolsó olasz város. Innen kelünk át majd Horvátországba. Addig viszont küzdelmes azút. 42 tmf, azaz 80 km és megint szél, de most jó irányból. Balcsapáson élesen jól haladunk. Dél felé eltűnik a part, és még kell két óra mire a sarkantyút megpillantjuk. Az út végére a szél megfordult és hátulról jött, de olyan erővel, hogy a hajót a hullámok állandóan ki akarták forditani. A boci is többször meg akart előzni. Ilyenkor kellene az úszóhorgony, de a maradék három mérföldet már kibirjuk anélkül is.

Az erős déli szél két napid várakoztatott minket itt, de ezt nem bántam. Hatodikán reggel eljött az olasz bucsuzás órája. 60 tmf várt ma ránk. Az északnyugati szél szinte végig egyenletesen fújt. Motorral, széllel teljes rőből 6-7 csomóval érkeztünk LASTOVÓ-ba. Ubli faluval szemben egy jól védett öbölben néhány más hajó társaságában pihenhettük ki az ut fáradtságát. Aug 7. Cél Hvar-Palmizlana. De nem jutunk el odáig, mert krajcolva csak VELA LUKA-ig vergődök el. A város bejáratánál az öbölben nagy a forgalom. Egy motoros gummicsónak vontat egy matracon fekvő gyereket és felkiált! Wagner-úr Balatonföldvárról! Ez nem semmi. Helyet keresek magamnak az öbölben. Horgonyon állunk. Pénzváltás és bevásárlás után épp hogy visszaérünk a hajóhoz, óiási vihar kerekedik. Biztonságból figyeljük mi történik körülöttünk. A vihar elvonultával hajónk, meg a többi is húsz méterrel arrébb csúszott. Mázli, hogy volt körülöttem elég hely.

Aug 8. Egyre fárasztóbb a hazaút. Eddig két napunk volt, amikor igazán élveztük a hajózást. Ha lenne időnk , akkor kivárnánk a kedvező időjárást, de nem tehetjük. Ma kaptam a hirt, hogy meghalt kedves baráto Digi. Le vagyok sújtva. Temetés17-én. Indulnunk kell. Ma hosszút megyünk. Irány TROGIR. 44tmf. Milnáig még szép volt, aztán megint belehúz az északi. Ahogy csak lehet, olyan élesre veszem, igy is a bejárati öböl alatt kell fordulnom 2 tmf-el. Most már csak motorral tolatm a hajó szembe a széllel. Trogirban nem egyszerü kikötni. A kikötőlegény nem jön irányitani, igy választok egy helyet, de amikor megközelitem , akkor derül ki, hogy máshova kell állnom. Az áramlat miatt nem véthetem el a kikötést. Két hajó közé nehezen férek be, mert a jobb oldalinak keresztbe áll a bocimotorja. Káromkodvatolom arrébb, de az én motorommal is kell foglalkozni, különben nekimegyek a mólónak. Végre kikötünk, amikor a tőlem ballra levő motorosból magyarul szólnak hozzám. Nem örülök neki. Itt még találkoztam egy másik magyar vonatkozásu vitorlással is . 44- lábas volt. Megtudják, hogy honnan jöttem, és invitálnak a hajójukra éménybeszámolni. Nem fogadtam el . AZ NEM AZ ÉN VILÁGOM Most inkább szeretnék Sinló Máté barátommal beszélgetni, aki a GLATISANT-al mostanában ér Otrantóba. Nyugtalan, háborgós éjszakánk volt. A motoros hajók keltette hullámok egész éjjel rángatták a hajót. tették annak ellenére, hogy itt 40 euróért állok egy éjszaka és a csillapitórugós kikötőkötelem majd elszakad. Ez nem semmi! Ez egy rablóország!!! Reggel üzemanyagvásárlás közben eszembe jut, hogy itt nem messze északra van egy kis kikötő. A pilotból kiderül, hogy van darujuk is. Nem habozunk. Indulás MARINA-ba, mert igy hivják a helységet.

Csodálatos hely. Csendes, nyugodt, és fele annyiba kerül mint Trogir. Telefonálok a szállitónak, hogy mikorra tudna jönni a hajóért? 12-én szombaton ott tudok lenni-válaszolja. Rendben várlak felelem. Ebben a kis kikötőben három szép és nyugodt napot töltöttünk el. Itt ért véget a nagy KALAND!